1944. december 16-án született a New York állambeli Portchesterben, Egyesült Államok. A bostoni Berklee College of Musicban végzett tanulmányai után Abercrombie négy évig gitározott Johnny ,Hammond" Smith együttesében. A hatvanas évek végének akadémikus berklee-i “melegháza" után kiváló gyakorlati iskola volt a jól ismert együttessel való turnézás. 1969-ben visszatért New Yorkba, hogy immáron magasfokú hangszertudását kiváló zenészek társaságában kamatoztassa. Az elkövetkezd öt esztendőben Randy és Michael Brecker társaságában a Dreams együttesben muzsikált, és a Chico Hamilton Banddel turnézott, többek közt a Montreaux-i Jazz Fesztiválon is játszott. Számtalan zenekarvezető kereste meg egy vagy több fellépésre Gil Evanstől Gato Barbierög, de Billy Cobham fúziós csapata, a Spectrum volt az, amelynek tagjaként Abercrombie elismertsége ugrásszerűen megnőtt. Ez a keményen játszó, rockhatás alatt álló band kiváló lehetőséget nyújtott arra, hogy tüneményes technikáját és fantáziáját karrierjének e korai korszakában bemutathassa. A hetvenes évek derekára azonban Abercrombie új és egészen másféle hangvételt alakított ki. Némileg hason¬lóan kezelve a fúziót, mint ahogyan annak idején a Modern Jazz Quartet kezelte a topot, Abercrombie megalakította nagyra értékelt trióját, a Timelesst, amellyel lágyabb, puhább, finomabb stílusban játszott. 1975-ben ezt az együttesét a Gateway trió váltotta fel, amelyben Dave Hollanddal és Jack DeJohnette-tel dolgozott együtt. Azután három évvel később egy kvartett következett. Abercrombie-nak 1981 óta töméntelen fellépése. és lemezfelvétele volt. Folytatta együttműködését DeJohnette-tel, és jó néhány pompás duettet produkált Ralph Townerrel. Saját kvartettjében többek között Michael Breckerrel szerepelt, és létrehozott egy all star big bandet, amellyel nemrég debütált, és felvette Charles Mingus Epitaph-ját. Abercrombie a második világháború utáni legsokoldalúbb és legtehetségesebb gitárosok egyike.

Albumok: Timeless (1974), Gateway (1975), Characters (1977), Night (1984), Current Events (1985), Getting There (1988).

Fotó: nytimes.com